SZINOPSZIS
Befejeződni nem bíró film egy befejeződni nem bíró történetről. Nincs is történet. Csak történés. Mondjuk úgy: valami van. És az is nevetséges.
Ez a se-eleje-se-közepe-se-vége film (ami csupa játék, csupa intertextus) 3 történésből rajzol karikát: a Tékozló Fiú céltalan bolyongásával kezdődik hideg nagyvárosi utcákon. Megy, megy, mendegél, cigarettázik, mígnem találkozik egy hajléktalan nővel, akivel szeretkezik egy koszos pincehelyiségben. A nihilizmusnak azon a fokán ácsorog, ahonnan már semmi kedve elérni a napsütötte sávot. A lerobbant nővel képtelen bármilyen kommunikációra, esetlenül botorkálna ki a sötét pincéből. Persze nem sikerül kijutnia.
Addig hátrálunk e történésből, míg észrevesszük, hogy mindaz, amit eddig láttunk, egy televízióban futott. Mint egy ócska B-film a Hallmarkon. A televíziót egy család nézi: Apa, Anya, nagyobbik Fiú. Csak úgy fél szemmel követik a filmet, közben beszélgetnek a kisebbik Fiúról, aki évekkel ezelőtt elhagyta az apai házat. Apja már nem várja haza (ha haza merészelné tolni a képét, talán ki is rúgná), az Anya a család állandó szerencsétlenségén sopánkodik, a nagyobbik Fiú viszont meleg szívvel várja haza rég nem látott öccsét. Mindhárman szörnyen korlátoltak. Sokat fecsegnek, zsírosan elégedettek magukkal, agyuk igen hájas, izzadnak, és mindig jobban tudják a másiknál, mi az igazság.
Végül kihátrálunk ebből a térből is, míg észrevesszük, hogy e három figura éppenséggel egy színházi előadás három szereplője. Az első történés szereplője, a Fiú, feláll helyéről, unottan távozik a színházból. Betér egy kocsmába, ahol felhajt egy felest, majd beszámol a kocsmárosnak eddigi tékozlásairól, kalandos életéről, bolyongásairól, és hogy semmi sem érdekli, talán csak az, hogy lássa még egyszer egykori barátnőjét, Penit (de ez se túlságosan). A kocsmárosnak tett ígéret értelmében utánaered egy hajléktalan nőnek, akibe a színházból kijövet botlott bele. Kilép a kocsmaajtón, rágyújt, este van, szórakozottan lépked, mintha valami vonzaná, egy szirén éneke, az az ének, amit a képen nem látszó hajléktalan nő énekel, hátborzongatóan krákogva-köhécselve.
RENDEZŐI KONCEPCIÓ
A film három síkon kíván mozogni. Ezek átjárnak egymásba, párbeszédbe kerülnek egymással, értelmezik egymást – ugyanakkor külön-külön is megállják a helyüket.
Az első sík a történet szintje. E szerint a film a tékozlásról szól. Jól felismerhető a kollektív tudatban archivált történet, a tékozló fiú története. Jelen esetben azonban nem a fiú az egyedüli, aki eltékozolja mindenét: bizonyos értelemben mindegyik szereplő állandóan tékozol. Eltékozolják a szeretetet, a tehetséget, a lehetőségeket, és ugyanígy eltékozolják az anyagi javakat is: az ételt, a pénzt. Egyszóval mindent, ami adva lenne, amivel meg kellene birkózni.
A második sík magának a történetnek mint projektumnak a kritikája. A körkörös szerkezet egyfelől meggátolja azoknak az elemi dolgoknak a meghatározhatóságát, amelyek magát a történetet létrehozzák: egy időintervallum kezdő- és végpontját. Nincsenek történetek (mert a kezdő- és végpontot mindig önkényesen jelöljük ki), csak történések vannak, amelyek át- és átfonják egymást, egymásba szövődnek. Továbbá felhasznál, megidéz a film a tékozló fiú történetén kívül számos más, többé-kevésbé jól dekódolható történetet vagy archivált mozzanatot, karaktert. Ilyen Hamlet alakja, ilyen Petri György verse, a Hogy elérjek a napsütötte sávig, ilyen az utolsó vacsora, az Odüsszeia vagy éppen Rembrandt festménye, A tékozló fiú. Helyet kap az a filozófiai irányzat is, amely a történelmi üledékek (legendák, misztifikált valóság, metaforizált világ, metanarratívák stb.) lerombolásáról értekeznek Nietzschétől kezdve Derridán át a költő Paul Celanig. Mindezek természetesen csupán allúziókként jelenhetnek meg, csak utalni képesek valami önmagukon jóval túlmutató dologra, amiket filmen egyébként nem lehetne közvetlenül megmutatni.
Végül a harmadik sík a medialitás kérdését feszegeti. Azzal, hogy felidéződik a film és a színház (és közvetve az irodalom) mint közvetítő, mediális hatalmak, kérdésessé válik mindannak a legitimitása, amit ebben a filmben szemlélünk. A medialitás (minthogy „középen áll”) kitakarja a valóságot, vagy legalábbis átértelmezi azt. Így lényegében idézőjelbe kerül mindaz, amit a film egyáltalán képes felvillantani – mindent maga alá gyűr az irónia gépezete. Az irónia azért fontos, mert rámutat: hiába halmoztuk fel a történelem során ezeket a nemes és nagyívű történeteket, mint amilyen például Odüsszeuszé, hiába beszélünk róluk, nem tanultunk belőlük semmit. Újra és újra elkövetjük ugyanazokat a gyermeteg hibákat, ugyanúgy eltékozoljuk a saját és mások életét.
A három sík összege, különösen a folyamatosan jelenlévő iróniának köszönhetően, lényegében a játék maga. Végre is erről, vagyis a játékról szól egyedülvalóan az egész modern művészet.
Természetesen ezek csak sugalmazott részletek lehetnek. A film ingerdús közeg, nehezen tűri az absztrakciót. Ezért azt reméljük, hogy az első sík önmagában is képes élvezetessé tenni a filmet, mint szórakoztató produktumot, a második és harmadik sík pedig talán képes felfejteni magát azok előtt, akik az ilyen felfejtésekre hajlamosak.
A film vizualitásának létrehozásában döntő tényező a folyamatos idő képzete, ezért egyetlen beállításban szeretnénk elkészíteni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy külön beállításban vennénk fel az egyes szekvenciákat, lennének vágások, de ezt különböző trükkökkel, blankokkal el szeretnénk rejteni úgy, hogy a folyamatosság illúziója fennmaradjon. Az idő ekként kezelve csak „Telik, de nem múlik.”
FORGATÓKÖNYV
- KÉP
KÜLSŐ – UTCA. ESTE
Fiatal FIÚ sétál egy elhagyatott nagyvárosi utcán. Késő őszi hideg, esőáztatta utak és nyirkos levegő. Cigarettát szív, arcán olyan mosoly, mintha kéj közben emlékezne vissza egy gyerekkori cirkuszi élményre, és úgy halna meg, ezzel a mosollyal. Ahogy halad, a távolból (képen kívülről) egyre hangosabban hallik egy rekedt nő éneke, vagy inkább nyivákolása.
„Boldogság, gyere haza…”
Aztán hirtelen megszakítja egy zaklatott krákogás, köhécselés. Ahogy véget ér a gyors köhögő roham, folytatja.
„…késő van, gyere haza, honnan jössz…”
Újabb, még zihálóbb köhögés.
„…nem érdekel, gyere haza csak ennyi keeeeeell.”
A fiú odalép egy hajléktalan NŐ-höz, aki egy padon üldögél. Olykor belekezd a dalba, nehezen, szinte szavanként küszködik vele. Mindig ugyanaz a strófa, újra és újra, de egyre összefüggéstelenebbül. A nő röhint egyet-kettőt magában, bambul maga elé. Részeg, mellette két literes, műanyag flakonos bor. Anélkül, hogy felnézne, megszólítja a fiút.
NŐ
Kétezerér’ elmegyek.
FIÚ
(elmosolyodik, kicsit méltatlankodik)
Hát te aztán…
NŐ
De kényes vagy, bazmeg. Akkor mehetsz amarra.
A nő szöszmötöl valamit, mint aki már tudomást se vesz a másik jelenlétéről. A fiú a nő háta mögött megkerüli a padot. Szinte ritmusra, táncolva halad, mint egy bluesénekes, letörölhetetlen vigyorral az arcán. A nő elé kerül, közel hozzá.
FIÚ
Tudsz valami helyet?
A nő lehajol, leteszi a bort a földre. Úgy is marad, és a fiú lábához ér, gyengéden megsimogatja a vádliját.
NŐ
Előbb vegyél egy kevertet.
FIÚ
Majd kapsz utána.
NŐ
Le fogsz te lépni. Na mindegy, menjünk. Láttam itt tegnap egy pincét.
FIÚ
Hozzad a bort.
A nő feláll, elindulnak. A fiú halad elől, a rozzant nő alig tudja követni.
NŐ
Várjál má’! Rohansz, te gyerek…
Rövid séta után bemennek egy elhagyatott, rideg, nyirkos, sötét pincehelyiségbe.
- KÉP
BELSŐ – PINCE. ESTE
FIÚ
De rohadt hideg van itt.
NŐ
Ne nyavajogjál. Én egész életemben fáztam.
A nő elkezdene vetkőzni, de a fiú odaszól neki egy székről, amire letette a kabátját.
FIÚ
Várjál. Igyunk egy kis bort.
A nő odavánszorog a fiúhoz, kezében a boros flakonnal. A fiú elkapja a nő csípőjét, ölébe ülteti. Kiveszi a nő kezéből a bort, meghúzza. Elismerően csettint nyelvével.
FIÚ
Látom, van ízlésed.
A nő egészen közel hajol a fiú arcához – csókot kezdeményez.
FIÚ
(szinte csak magában)
Hát igen, ez elkerülhetetlen.
Csókolózni kezdenek. A fiú önkéntelenül öklendezni kezd, mikor nyelvével a nő szájában matat.
NŐ
Mi van? Hányingered van, kicsim?
A fiú kissé erőszakosan lelöki magáról a nőt. Odabotorkálnak a sötétben egy alomszerű képződményhez, ami szakadt szivacsmatracból és pár koszos rongyból áll.
Gyorsan ledobják magukról a legszükségesebb ruhadarabokat. A fiú kezével a nő vaginájába nyúl.
FIÚ
Nincs nálad egy kis margarin?
Néhány másodperc elteltével végeznek az aktussal. A fiú feltápászkodik, felhúzza sliccét, összegombolja ingét és kabátját.
FIÚ
Le tudok itt mosdani valahogy?
NŐ
Honnan tudjam? Majd lemosod otthon. Addig hadd maradjon rajtad az illatom.
A nő, aki eddig ülve, kezére hátratámaszkodva figyelte az öltözködő fiút, most elnyúlik az almon. Így, a hátán fekve folytatja.
NŐ
Jjja… Mi lesz a kevertemmel?
FIÚ
Odaadom a pénzedet, veszel abból.
A zsebében matat a tárcája után.
FIÚ
Figyelj, csak ötezresem van.
NŐ
Kétezer kell. És ez nem az ára. Én akartam.
FIÚ
Akkor tudsz visszaadni?
NŐ
Te hülye. Ha lenne pénzem, nem kéne a kétezer.
FIÚ
Na jól van, várjál itt, felváltom és visszajövök.
NŐ
Dehogy jössz, le fogsz te lépni. Mindig elfele megy az ember, sose jön vissza. Feszt búcsúzik, bazmeg.
A nő továbbra is a mocskos almon fekszik, és csendesen újra elkezd kornyikálni.
„Boldogság, gyere haza…”
A fiú közben már kifelé botorkál. Nem lát semmit, a falat fogja, hogy irányt vegyen, botladozik csak a felfelé vezető lépcsőkön.
FIÚ
Nem tudod, hogy lehet kijutni innen?
NŐ
Együtt jöttünk, drágám. Honnan a picsából tudnám?
„…gyere haza, csak ennyi kell…”
- KÉP
BELSŐ – SZOBA. ESTE
TV-képernyő közelről. Az előbbi jelenet folytatása immár a képernyőn tűnik fel.
APA és FIA TV-t néznek. Egy kanapén ülnek, ami a TV-vel szemben van. Előttük apróbb dohányzóasztal, a Kádár-kor stílusában: négy, lefelé vékonyodó, négyszögű falábon vékony lap.
Az apa bambán nézi a TV-t, közben szotyolázik. Két tál van a kezében, egyikbe gyűjti a már kifosztott héjakat, hasa, öle mégis tele van napraforgóhéjjal. Fia idióta félmosollyal bámulja mellette a képernyőt.
Kis idő múltán megcsörren mellettük a telefon. Ugyanazzal a néma, üres tekintettel (és egyszerre) néznek a telefon irányába. Az apa keze pár pillanatra megáll két tál között félúton, tátott szájjal, összevont szemöldökkel figyeli a telefont. Az kisvártatva elhallgat, mire mindketten visszahelyezik tekintetüket a TV-készülékre.
Röviddel ezután megszólal az apa.
APA
Várjá’ má. Most izélek. Mi ez a szar a tévébe’?
Fia elkezd nevetni.
APA
Ez a gyerek…
Kiveszi a szájából az éppen szétroppantott szotyihéjat.
APA
…ez a gyerek pont olyan, mint a bátyád.
A fia megint röhint egyet.
APA
Az a kurva kölyök! Ha egyszer hazajön…
Kiveszi szájából a szotyihéjat, egy pillanatra megáll, térdére csap, felkiált.
APA
…pofán baszom!
A hátuk mögüli ajtón (amely a konyhára nyílik) belép az ANYA. Megáll a kanapé mögött, megtörli kezét kötényében.
ANYA
Mit kiabálsz, apus? A gyógyszered, apus!
Természetellenesen tágra nyílt szemmel néz maga elé.
ANYA
A vacsora az asztalon.
Pár pillanatot vár, mereven nézi a készüléket, majd megszólal.
ANYA
Ki ez? Mit néztek, apus?
APA
Én nem tudom. Valami trágya.
Olyan ez a gyerek, mint a fiunk. Trágya az is.
ANYA
Akkor minek nézed? Apus, miért nézed, ha idegesít?
APA
Mit tudom én, minek.
Valamivel csak el kell ütni az időt.
A fiú előredől a kanapén, még mindig mosolyog. Összekoccintja ökleit, majd megvakarja tarkóját.
FIA
Jó lenne, ha hazajönne Pityu.
APA
Fejezd be.
FIA
Biztos, hogy elmennénk a McDonald’sba. Megérdemli, há’ nem?
Az apa úgy néz a fiára, mint aki nem tudja eldönteni, hogy az valóban idióta, vagy csak tetteti.
Maga mellé rakja a két tálat, feláll – a sok szotyihéj hullik le a földre a felsőtestéről. Felveszi a távirányítót a kisasztalról, kikapcsolja a TV-t.
APA
Elég volt ebből az undormányból.
Átmennek a konyhába. Az asztal már meg van terítve, ócska lábos a közepén. Az apa továbbra is méltatlankodik. Látszik rajta, hogy mindig felbosszantja magát, ha nagyobbik fiára terelődik a szó.
APA
Biztos egy kurvával fetreng valami mocskos helyen.
Én mondom, nem fog ez a gyerek hazajönni.
FIA
Honnan tudod? Szerintem meg jó kis csajokat fogdosott össze. Ahhoz ért. Én aszondom, anyu, hazajön az öcsém. Oszt ha hazajön, én rögtön el is viszem a McDonald’sba. Csak megérdemli, hánem?
APA
Az kéne, te mamlasz. Majd jól picsán rúglak, McDonald’s! Meg Pityut is.
Az apa hangosan szürcsöli a levest. Gyorsan, mohón eszik, az állán csurog le a lé. Láthatóan ideges.
ANYA
A fiad, apus.
Az apa lecsapja a kanalat, egy darab kenyérrel letörli az állát és azzal a mozdulattal már a szájába is teszi a falatot. Rág párat, az asszonyra néz.
APA
Két fiam volt. Egy van. Amaz elment, úgy kell neki. Elő se kerüljön nekem. Ott dögölhet, ahol akar. (fiára pillant) Neked ott van Ildi, vegyed el, ti lesztek a család. Vágok nektek kecskét a lakodalomra.
Amarról meg egy szót se többet, mer’ rátok borítom az asztalt.
Az anya, aki eddig hozzá se nyúlt az ételéhez, most halkan elpityeredik. A keze az ölében marad, nem emeli az arcához. A merevség, az üres tekintet a sírás ellenére is domináns jegye marad az asszonynak.
ANYA
Istenem, miért csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek?
Mindig csak mivelünk történik a sok rossz.
A fiú középütt ül – fejét enyhén balra dönti, mindkét kezét az asztallapon pihenteti, szemeit lesüti. Az asszony úgyszintén döntött fejjel, törődött tartással ül a fiú jobbján. Az apa közben tovább falatozik.
APA
Mi van? Nem esztek már soha többé?
Elhagyjuk a konyhát, távolodunk a szereplőktől. Kiderül, hogy egy színpadon szerepeltek eddig. Nézőtér, gyér számú nézővel. A Fiú feláll, a nézőtér közepén lévő lépcsőn elindul kifelé. A kijárathoz érve halkan azt mormogja:
FIÚ
Ezt a szart.
- KÉP
KÜLSŐ – UTCA. ESTE
A Fiú kilép a színház bejáratán. Mögötte jól kivehetően látszanak az aktuális repertoárt jelezni hivatott plakátok: „TÉKOZLÓK”, „A KOPASZ ÉNEKESNŐ”, „GODOT-RA VÁRVA”.
Pár gyors nyújtó mozdulatot végez, hátralendíti karjait. Arcáról nem lehet letörölni az évek alatt odamerevedett fölényes vigyort. Szájával dobol egyet-kettőt, majd szórakozottan elindul.
Az egyik utcasarkon hirtelen belebotlik egy szakadt, sötét, tagolatlan testbe.
„…boldogság, gyere haza…”
Az alak már el is tűnik, a Fiú épp csak visszafordul feléje, még szélesebb mosolyra nyitja száját, kezét könnyeden széttárja, és már megy is tovább.
- KÉP
BELSŐ – KOCSMA. ESTE
Egy kocsmához ér – belép, leül a pulthoz. Vele szemben marcona képű, őszes-fekete szakállú kocsmáros törölgeti a pultot.
KOCSMÁROS
Mit adhatok?
FIÚ
Unicum van?
KOCSMÁROS
Nincs. Elfogyott. Mit szólna egy kis Jégerhez?
FIÚ
Mindegy. Jó lesz. Leszarom.
A Kocsmáros kiszolgálja a Fiút. Míg tölt, a Fiú kiteszi a pultra ezüst cigarettatárcáját, és beszélni kezd.
FIÚ
Ne szívja mellre.
KOCSMÁROS
(háttal a fiúnak)
Ugyan.
A Fiú felhajtja az italát.
FIÚ
Tudja, én már leszarok mindent. Szarok mindenkire. Az összesre. Csak Penihez jó volna visszamenni megint.
Bár… Annyira már ez se. (szünet) Pedig ő volt az egyedüli, aki…
A kocsmáros félbeszakítja.
KOCSMÁROS
Ne, ne kezdjen bele. Nem érdekel a története.
A Fiú kissé elhúzza száját, de azért nem háborodik fel.
KOCSMÁROS
Figyeljen, bejön ide nap mint nap egy rakás ember, mindenféle jöttment nyomorult, és mindegyik mondja itt nekem a történetét. És már szörnyen unom…
A Fiú bambul maga elé. A Kocsmáros megemeli a Jägeres üveget, így tudakolva, kér-e a Fiú még egy kupicával. A Fiú bólint. A Kocsmáros kitölti az italt, amit a Fiú azonnal fel is hörpint.
A Kocsmáros poharakat kezd törölgetni.
Bezuhan a pulthoz egy csapzott férfi, rendel valamit. Kicsit sietteti a kocsmárost.
FÉRFI
Dobjon egy viszkit, főnök. (ujjaival idegesen dobol a pulton, míg a kocsmáros kiszolgálja) Nem hiszi el! Majdnem elütött egy taxis, a kurva anyját! (röhint egyet) Még mindig remeg a térdem. Hadd jöjjön az a viszki, főnök.
A kocsmáros oldalra pillant, a Fiúra, mintha csak azt mondaná neki a szemével:
„Látod? Erről beszélek.”
Amikor a férfi kisiet, a kocsmáros visszaballag a pult mögött a Fiúhoz. Lekönyököl előtte. Oldalra böki fejét, amerre a Férfi állt, és folytatja előbbi mondandóját, amit azelőtt befejezett.
KOCSMÁROS
Mindig ugyanaz a történet. Olyan, mintha mind más és más lenne, de tudja mit? Ugyanaz a dögunalmas sztori állandóan. A sok faszkalap… Marhára különlegesnek gondolják magukat: (szarkasztikusan) ó, velem ez – én így – engem, mindig csak engem! – ezt kell hallgatnom egész álló nap. (tagoltan) U n a l m a s !
A Fiú vállat von.
FIÚ
Ha maga mondja…
A Kocsmáros mintha megenyhülne kicsit – még közelebb hajol a Fiúhoz a pulton át.
KOCSMÁROS
Látom, van pénze.
A Fiú megint megvonja a vállát.
KOCSMÁROS
Van pénze. Várja az a…
FIÚ
…Peni. Peni a neve. Született Kovács Penelopé. Vicces egy név. (szünet) Kint kuksol Csepelen.
KOCSMÁROS
Van pénz, van nő, de maga itt veri be egymás után a kupicákat, mint egy tróger játékgépes.
A Fiú ujjaival megkocogtatja az üres poharát. Továbbra is csak bambul maga elé. Felnyújtja kezét, kér vele még egy pohárkával. A Kocsmáros kitölti, a Fiú lehúzza ezt is.
FIÚ
Nem vár haza.
KOCSMÁROS
A pia, mi?
A Fiú épp csak megcsóválja fejét.
FIÚ
Félrebasztam. Sokszor. Egyszer például elvetődtem az üzlettársaimmal Ibizára.
(szünet – a Fiú kacag egy rövidet) Válogatott disznóságok, képzelheti.
KOCSMÁROS
Csak a szokásos. Ne is folytassa.
A Kocsmáros visszább hajol a pulttól, ezúttal a sörcsapot kezdi törölgetni. Rá se néz a fiúra.
FIÚ
Bölcs, öreg róka, mi? Akár egy filozófus. Maga tiszta Szokranész, hah?
A Kocsmáros erre se néz fel.
KOCSMÁROS
Az Szókratész.
FIÚ
Legyen. Bánja kánya.
A Fiú hüvelykujja begyével látványosan az orrába túr. Ujjbegyei között elmorzsolja, majd elpöcköli.
A Kocsmáros keze megáll a törlésben, felpillant a fiúra.
KOCSMÁROS
Nem tanította jó modorra az apja?
A Fiú megint csak nevetni tud.
FIÚ
Apám? Hát nem. Éppenséggel ő baszott el mindent, ha tudni akarja. Meg az ő apja. Meg az összes szarrágó ükapám, kivétel nélkül. Hadonásztak csak, felborítottak mindent, összetörtek ezt-azt…
Nagyanyám szívét például. És tutira valami elkúrt, nyálas verset motyogtak, mielőtt felmentek a dombra és belehúzták a seggükbe a karót.
(mintha utánozna valakit)
Ah, hiszen ez vérpad!
A Kocsmáros enyhén vádló hangon próbálkozik.
KOCSMÁROS
Maga még csak véletlenül se…
A Fiú a Kocsmáros szavába vág.
FIÚ
Igen, először azt hittem, tudok csinálni valamit.
Aztán rájöttem, mekkora fasz az apám, és elhúztam a csíkot. Tudom ám én, hogy gebasz van, hogy széjjelmegy itt minden. Hogy rohad az egész. De azt is tudom, hogy nem születtem olyannak, aki helyre is tudja hozni.
Nemcsak én…
A Fiú keresi a szavakat, amikkel szabadkozhatna. Nem találja őket.
Nemcsak nekem…
A Kocsmáros közben megfordul, és visszateszi a Jägeres üveget a polcra.
A Fiú emiatt igencsak méltatlankodik.
FIÚ
Hé! Tegye vissza. Mit tudja maga…
A Kocsmáros azonnal letorkolja. Nagy hangon szól vissza.
KOCSMÁROS
Ne kezdjen el szónokolni itt nekem! Az isten szerelmére, csak azt ne!
A Fiú is élesebb, egyúttal szarkasztikus hangot üt meg.
FIÚ
Tegye akkor vissza. Szarok bele.
Kettejük pengeváltása közben, a Kocsmáros mögötti italos polc tükrében látni, amint egy hajléktalan nő meglehetősen ittasan dülöngél a kijárat felé. A Kocsmáros felé néz, és a Fiút letorkolva azonnal replikáz.
KOCSMÁROS
Leszarod? Leszarsz mindent, he? Mindenki leszar mindent.
Ha leszarod, fiam, hát tessék, ott az a rusnya valami, tegyed bele.
A Fiú gúnyosan a Kocsmáros arcába nevet.
FIÚ
Nekem mindegy. Mintha lenne különbség nevetés és sírás között.
A Fiú sarkon fordul, felkapja cigarettatárcáját, otthagyja a Kocsmárost és kiballag a kocsmából. Odakint fintorog, gúnyos mosoly jelenik meg az arcán. Tárcájából elővesz egy cigit, a tárcához ütögeti párszor, rágyújt. Mélyet slukkol, a legnagyobb higgadtsággal indul el. Megint előveszi azt a fölényes mosolyt, amivel belépett a kocsmába.
FIÚ
Egyszer te is lerúgod a papucsot, faszfej.
Lassan sétál, kezeivel kicsit még játszik is a cigivel. Először távolian, majd egyre hallhatóbban kivehető valami rekedt, túlvilági énekhang az éjszakában. A Fiú egy fél pillanatra megáll, elmosolyodik, beleszív cigijébe és elindul a hang irányába, mint aki nem tud, de nem is akar ellenállni egy szirén csábításának.
„…boldogság gyere haza,
késő van … gyere haza…
…boldogság… boldogság…
…honnan jössz nem érdekel…
…gyere haza csak ennyi keeeeell!”
VÉGE