Csak a rossz lelkiismeret képes érdekessé tenni az életet.

/Kierkegaard/

 

***

Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. – Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha, egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: – Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.

/Baudelaire/

***

Megtalálni az összhangot az ízléstelenségben, ez az elegancia csúcsa.

…az életemnek legendává kell lennie, vagyis olvashatónak, és az olvasásának valamilyen új izgalmat kell keltenie, amelyet én költészetnek nevezek. Nem vagyok többé más, mint ürügy.

Belegabalyodtam egy erőd szögesdrótkerítésébe, miközben belülről az őrök lépteit és suttogását hallottam. Dobogó szívvel, az árnyékban kuporogva reménykedtem benne, hogy mielőtt lelőnek, simogatni és szeretni fognak.

… újra felfedeztem az életem igazi értelmét, és hogy ennek az enyémnek a ti világotokon kívül kell jelentésre szert tennie.

…bár nem tudom szánni a szegényeket: követem őket. És ha jólesik páváskodnom előttük, csak azt sajnálom, egészen pontosan, hogy nem tehetem ezt még nagyobb pompával és még nagyobb arcátlansággal.

Rájöttem, hogy a remény nem más, mint a kifejezése.

… minél nagyobb bűnösségem a szemetekben, minél teljesebb, minél eltökéltebben vállalom, annál nagyobb lesz a szabadságom. Annál tökéletesebb a magányom és az egyediségem. Bűnösségem révén elnyertem még az intelligenciára való jogot is. Túl sok ember gondolkodik, mondtam magamban, akiknek nincs hozzá joguk. Nem fizettek meg érte egy vállalkozással, olyannal, amelynek következtében a gondolkodás a ti javatokra válik nélkülözhetetlenné.

/Jean Genet/

 

***

Kiderült, hogy a boldogságról nem lehet, legalábbis én nem tudok, ami tehát ez esetben mégiscsak azzal egyenlő, hogy nem lehet írni, a boldogság talán túl egyszerű ahhoz, hogy írni lehessen róla… a boldogan élt élet tehát némán élt élet… Kiderült, hogy írni az életről annyi, mint gondolkodni az életről, gondolkodni az életről annyi, mint kétségbe vonni az életet, saját éltető elemét pedig csak az vonja kétségbe, akit ez az elem fullaszt, vagy valamiképp természetellenesen közlekedik benne. Kiderült, nem azért írok, hogy az örömöt keressem, ellenkezőleg, derült ki, az írással a fájdalmat, a minél élesebb, a már-már elviselhetetlen fájdalmat keresem, igen valószínűen azért, mert a fájdalom az igazság, arra pedig, hogy mi az igazság, a válasz oly egyszerű: az igazság az, ami fölemészt.

/Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért/

***

Aki csupán megszagolja – nem ismeri a virágot, és nem ismeri az sem, aki letépi, csak azért, hogy tanulmányozza.

Ó, isten az ember, mikor álmodik – koldus, ha gondolkodik.

…isteni lény a gyermek, amíg meg nem merült az ember kaméleon-színében. Teljesen az, ami, és ezért oly szép.

Nagyszerű, ha két egyenlő lélek szövetkezik, ám isteni, ha egy nagy ember magához emeli a kisebbeket.

Bennünk van minden. Mit bánja így az ember, ha fejéről egy hajszál lehull? Miért tör úgy a szolgaságra, amikor isten lehetne?!

Boldognak lenni, a szolgák nyelvén annyit jelent: álmosnak lenni. Boldogság! mintha kása és langyos víz lenne a számban, ha a boldogságról beszéltek nekem. Oly balga és értéktelen mindaz, amiért ti odaadjátok babérkoszorútokat és halhatatlanságtokat.

…aki nem kételkedik, az nem is győzhető meg.

…nem is tudja, milyen vétket követ el, aki erkölcsnevelő iskolát akar faragni az államból. Az államot mindig is az tette pokollá, hogy az ember mennyországot akart alkotni magának belőle.

Ne irigyeld a szenvedésmenteseket, e fabálványokat, akiknek semmi sem hiányzik, mert szegény a lelkük, akiket nem érdekel az eső s a napfény, mivelhogy nincsen semmilyük, ami gondozást igényelne. […] sekély szívvel és korlátolt szellemmel igazán nagyon könnyű boldognak lenni és nyugodtnak.

Halottainkat úgy gyászoljuk, mintha éreznék a halált, és a holtaknak mégis békességük van.

Fölötted és előtted, persze, üres és sivár minden, mert üres és sivár vagy belül.

Ínség és gond és éj a ti uraitok. Ezek választanak el, és ütlegeikkel ezek űznek egymáshoz. Az éhséget nevezitek szeretetnek, és ahol már nem láttok semmit, ott laknak isteneitek. Istenek és szeretet? Ó, igazuk van a költőknek, semmi sem oly kicsiny és kevés, hogy lelkesedni ne lehetne rajta.

jutalmam előre megkaptam – éltem.

/Hölderlin: Hüperión/

***

Az ember magában hordja a szentséget, amely e világi eredetű, nincsenek földöntúli magyarázatai.

Úgy látszik, akkor buzog fel a kreativitás, mikor a lélek bajban van.

(Ingmar Bergman/

***

Őrült az, aki mindenét elvesztette, kivéve a józan eszét.

/Lord Chesterton/

[an error occurred while processing the directive]

Nix komment!