Nem értek semmit. Nem értem a szavakat. Még a legelemibb, legközönségesebb szavak értelmét sem tudom felfogni. Elolvasok egy könyvet, és nem értem. Vagy megértem, és ha megértem, összevetem más könyvekkel,

összeszálazom tapasztalataimmal, és ekkor a közöttük megalapozódó viszonyokat nem értem. Még azt sem vagyok képes megérteni, hogy hol van az a pont, melytől fogva azt mondhatom valamire: értem. De – és e tény különösségét már végképp

nem tudom megérteni – hallok. És megkockáztatom: látok is. Magam számára is meglepő bizonyossággal vagyok képes szavak, könyvek, viszonyok, végső soron az emberi élet színterének, a világnak rejtett, titkos rezonanciáit érzékelni.