Aprócska nyaraló, lábon pár percre a Balaton partjától.
ANYA kis asztal mellett ül a ház előtt, az asztalon laptop, azzal bíbelődik.
A KISFIÚ, 8-10 éves forma, valamivel arrébb, egy hintában ül, fejét szomorúan lehajtva lábait lóbálja.
APA kissé álmos fejjel a part irányába néz, nagyot sóhajt, megvakarja tarkóját. Vállán fürdőköpeny, kezében piros színű úszógatya. Szórakozottan int feleségének.
APA
Lemegyek a partra. Mártózok egyet.
A KISFIÚ hirtelen felkapja a fejét, reményteljesen néz rá apjára, aztán az anyja felé fordítja fejét, majd újra az apjára kapja tekintetét.
APA
A-aa. Tetszett volna tanulni.
A KISFIÚ ismét az anyját lesi, máris magyarázatba kezd azonban az APA, rögtön igen élesen, felemelt hanggal.
APA
A büntetés azért van, hogy…
Hirtelen akarta mondani, nem jutott eszébe a megfelelő szó. De hogy érződjék, hogy dorgálásról van szó, nem torpan meg, még feljebb emeli hangját.
APA
Minek lenne a büntetés,
ha nem azért, hogy megtanuld.
Széttárja kezeit, libben a piros fürdőgatya.
APA
Informatikából? Pont infóból?!
Hogy lehet megbukni pont infóból,
amikor egész nap ezeket a hülyeségeket nyomkodod?!
MI?!
Felindultságában neki is iramodik a part felé, de rögtön vissza is fordul, mint aki úgy érzi, közel se adta még ki dühét, és rendezni akarja a dolgot, mielőtt nekiveselkedik a délutáni, parti hesszelésnek.
APA
Két nap, fiam, van még két nap. Addig nincs balatonozás!
Megint elindul, megint visszafordul.
APA
Egyáltalán tanulsz te itt?
Nem arról volt szó, hogy felkészülsz szépen a pótvizsgára,
tanulsz, ahogy kell…
Még egy kicsit fokozódik a dühe.
APA
Ahogy kellett volna!
Mit csináltál egész évben?
Nem jössz fürödni!
(kicsi szünetet tart, lélegzetet vesz)
Figyeltél volna oda.
Fürödhetnél…
A KISFIÚ megint lesunyja szemeit, oldalra sandít az anyjára. Az ANYA, aki eddig szótlanul hallgatta az APA kirohanását, lehajtja a laptop képernyőjét, kezével int fiának, hogy menjen oda.
Az odaszalad, félszegen megáll előtte.
Az ANYA odafordul hozzá, rámosolyog, megsimogatja a fejét, majd az APÁRA pillant. Egyetlen pillantásával, szelíd szemeivel leveszi őt is a lábáról.
Megint a KISFIÚRA néz, int a fejével: „Eredj a fürdőnadrágodért.”
A KISFIÚ felvillanyozódik, de félve az APÁRA szegezi nézését, aztán le a porba megint, megsemmisülve. Alig felsandítva látja, ahogy apja elhúzza a száját, oldalra biccenti fejét, de megörül, mert tudja, hogy ez a „Na jól van”-nézése. Máris rohan be a házba a fürdéshez szükséges holmikért.
Míg odabent matat szélsebesen, az APA lassan elindul a part irányába. Vállára csapja a fürdőgatyát és behúzza maga után a kiskaput.
A KISFIÚ közben végez odabent, nem is hoz mást, csak a fürdőnadrágját. Átszökell az ajtón, leugrik a lépcsőn és megindul a kapu felé. Hirtelen megtorpan, visszaszalad anyjához és futtában jókora puszit nyom az arcába. Máris az apja után ered.
Úgy kétszáz méterre haladt el az APA, a KISFIÚ próbálja utolérni.
Kiérnek egy mezőre. Nincs fa, bokor is alig. Minden kiégett a nagy, hosszantartó augusztusi kánikulában. Vibrál a levegő, teljes a csönd, méterekről hallani minden levegővételt, szuszogást.
A KISFIÚ végre utoléri apját, lelassít, 1-2 méterre mögötte kullog ezután. Alig meri ráemelni szemét, jobbára a férfi bokáját nézi vagy a sárga, elszáradt füvet mögötte, ahogy taktusra mozdul ki látómezejéből apja lába.
Az APA egy darabig nem szól, majd az előbbinél jóval halkabban, de a szidalmazás élét el nem véve folytatja mondókáját.
APA
Mi tartott ennyi ideig?
Szünetet tart, majd innentől egyre jobban belelovallja magát mondandójába.
APA
Ez a baj, drága fiam.
Lassú vagy.
Puhány vagy, édes fiam.
Apád és anyád dolgoznak keményen.
Apád kihajtja értetek a belét,
te meg fogod magad, oszt megbuksz.
Lábadra kéne majd állni egyszer, dehát…
Sóhajt egy nagyot. Mennek megint pár métert szótlanul. A KISFIÚ mukkanni se mer.
APA
Mer’ ott van Zuckerberg. Érted?
Vagy Szergej Page. Tanultak, szorgalmasak voltak, látod,
és nézd meg, hol vannak most!
Az hagyján, hogy Facebook, meg ilyen-olyan internet,
de mérget vehetsz rá, hogy nem a Balatonon vízibicikliznek.
Yachtjuk van, kisfiam!
Cikkeznek róluk! Milliárdosok!
Meg ilyen izé… az a…
Csinálják azokat az elektromos autókat is. Hát ez a jövő!
Huszonegyedik század, érted?
Annyi minden lenne, annyi lehetőség,
te meg fogod magad és henyélsz.
Egész álló évben. Matek hármas, fizika kettes.
De így hogy??
Egy kicsit megint elveszti a fonalat az APA, egy kicsit megint szünetet tart. Még mindig ugyanaz a kietlen táj. Félúton lehetnek a ház és a part között. Folytatja a gondolatmenetet.
APA
Gürcölök, mint a barom, megteszek értetek mindent,
és nem szeretnék húsz év múlva is itt nyaralni.
Kettes fizika!
Legalább ezek mennének!
Magyarból hiába vagy ötös, fiam!
A vers csak száraz kenyér meg víz.
Közben elhaladnak egy, az övékénél jóval nagyobb nyaraló mellett. A nyaraló udvarán egy korpulens alak a felső kategóriás autóját mossa. Felnéz a tőle jó ötven méterre haladó két emberre. Az APA hirtelen előveszi legfényesebb, legmegalázkodóbb vigyorát, zavartan felemeli kezét és köszönti a férfit.
APA
Szia Ferikém! Helló!
A KISFIÚ összeráncolja a szemöldökét, de még mindig nem mer felnézni az apjára. Az APA, miután elhaladtak a nyaraló mellett, onnan folytatja, ahol abbahagyta.
APA
Látod? Ő mérnök. És látod, milyen jól megy neki?
Ha engem is felvettek volna…
Közben megérkeznek a partra. Szabad strand, nem látni egy lelket se a kora délutáni hőségben.
Az APA derekára tekeri a törülközőjét, leveszi gatyáját és felveszi a fürdőgatyát. Miután végez, leveszi és odadobja a törülközőt a még mindig félszeg fiúcskának, aki úgyszintén lecseréli a nadrágot a törülköző takarásában.
Az APA belesétál a tóba, a KISFIÚ mozdulni sem mer.
APA
Na mi van már? Csak nem félsz?
Erre a kisfiú is belemászik a vízbe.
Derékig se ér a víz, mindketten leguggolnak, megmártóznak a hűs Balatonban. Az APA közelebb megy a KISFIÚHOZ, rápaskolja kicsit a vizet. A KISFIÚ kezd végre oldottabb lenni, egyre jobban élvezi a dolgot.
APA
Gyáva vagy, barátocskám.
Gyere csak ide!
Az APA elkapja a fiút a derekánál, felemeli és elhajítja. A KISFIÚ nagyot repül a vízbe, eltelik 2-3 másodperc, mire prüszkölve előbukkan a habokból.
Az APA izgatottabbá válik, incselkedik a KISFIÚVAL.
APA
Na mi van, nem volt még elég?
Te akartál annyira fürödni!
Megfogja megint és még messzebbre hajítja a még mindig levegőért kapkodó gyereket.
APA
Hopp!
A KISFIÚ ezúttal valóban messzebbre repül, mint az előbb. Amerre apja dobta, áll egy cölöp, a KISFIÚ pont ráesik gerinccel. Hangot se ad ki, ahogy belefordul a vízbe. Az APA ezt nem veszi észre, nevetve, az erőlködéstől kissé fulladozva kiabál utána.
APA
Ne hülyéskedj már, gyere elő.
Semmi válasz. Csak a hullámok lágy csapkolódása hallatszik. Azon túl néma minden. A víz se gyűrűzik már ott, ahol a KISFIÚ belepottyant. Csak a végeláthatatlan vízfelület, a csöndes részvétlenség mindenhol.
Az APA arca egyre jobban eltorzul, ahogy megérzi a bajt. A fia túl régóta nem jött már fel. Tenyerével megtörli arcát, jobbra-balra fordul, de semmi. Arca tovább nyúlik, kétségbeesetten kiabálni kezd.
APA
Marci! Marci!
Lebukik a víz alá, kotor az átlátszatlan vízben, majd felbukik zihálva.
APA
Marci!!
A Balaton néma, hallgatag páncél. Mindenütt víz. Szellő se lebben.
VÉGEFŐCÍM
A végefőcím alatt az APA hangját halljuk csupán.
APA
Marci!
Kisfiaam!!
Marciii!!!
Majd teljes némaság, és minden fekete.