„Trilógia”: három kisfilm szorosabb-lazább összetartozása, melyek azonban önmagukban is megállnak. Összetartó kapcsok: ugyanaz a főszereplő; bizonyos „szimbólumok”; eszmei ív.
Címeik:
- Foetus compressus (orvosi szakszó, jelentése: ’magzatelhalás’)
- 6.44 (utalás Wittgenstein Tractatus logico-philosophicus c. munkájának egyik pontjára: „Nem az a misztikus, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van.”
- Csend és sár
Mindegyik filmnek van egy mottója:
- Pilinszky János: Ama kései
Ama kései, tékozló remény,
az utolsó, már nem a földet lakja,
mint viharokra emelt nyárderű,
felköltözik a halálos magasba.
- Rilke: Fordulat
Megvan a látás műve,
Szíved műve legyen már
Mind a benned foglyulesett kép…
- Hölderlin: Patmosz
…ahol veszély támad,
lesz ott menedék is.
Az eszmei ívet a következőképpen lehetne leírni: a Foetus compressusban egy megrázó élmény (egy fiatal, részeg srác elvágódik a kocsma közepén, mire a többiek kinevetik; a pultoslány mutat csak iránta szánalmat, részvétet) nyomán a főhősben egyfajta lelki átalakulás veszi kezdetét. Hirtelen megnyílik a szíve, nyitottá lesz a világ felé (a heideggeri értelemben vett költői létbe érkezik). A 6.44-ben a látható, tapasztalati világ „elraktározása”, láthatatlan belső tartalommá szublimálása megy végbe. A személlyé érlelődés külsőségeiben passzív folyamatnak hat (hisz itt a főhős, a Fiú csak „néző”, üres edény), a változás a lélek láthatatlan terében megy végbe. Végül a Csend és sárban, mikor a végső pusztulás, a civilizáció összeomlása fenyeget (melyet szimbolikus képek, illetve kulturális utalások idéznek meg), a Fiúnak fel kell adnia megfigyelő, okuló státuszát, cselekvő személlyé kell válnia. Szó sincs a világ „megmentéséről”. Egy etikai álláspontot vesz fel: VALÓDI kapcsolatot teremt barátnőjével, hazatalál. Ezt szegezi szembe az apokalipszissel: a természetbe való visszatalálást, az otthonosságot, a közösségiséget, a saját lénye, léte belső terének kitágítását.
A látványvilág mindhárom film esetében más.
Foetus compressus: sötét képek, főként az arcok és bizonyos tárgyak kapnak erősebb megvilágítást. A vágás lendületesebb, ritmikusabb, lüktetőbb. Fő szín a zöld (esetleg piros)
6.44: hosszú beállítások. Nincs stilizált színezés. A kamera (mely gyakran a főszereplő „szeme”), megpróbálja feltárni a dolgok valóságos létezését.
Csend és sár: szintén sok hosszú beállítás. A film első fele színes (erős színek), második fele fekete-fehér, majd a végén ismét színes.