Ahogy nála a szoba.
Ahogy nála a hitvány izzó,
a legapróbb részletekig megfejtett
szőnyeg, az arasszal mért asztal.
Ahogy nála a mennyezet hasadása.
A hulló vakolatdarabkák közt aláereszkedő
az, amit máshogy nem és nem:
csak hittel.
Halványuló fényénél állás,
kezében ugyanaz az ezüstkard,
gyertya a markolatba tűzve −
Alázatomtól ugyan fel nem gyullad.
Másik szoba nincs,
harang mozdul a látóhatár fái
mögött, előtt, mögött