A legnagyobb kincs, ami az ember kezébe adatott, az a bizalom képessége. Talán csak a szeretet erejével vethető össze (a szeretet nem képesség, mert nem tudatfüggő). A szeretet és a bizalom egymás kiegészítői: amint egymásban feloldódnak, hozzásimul akkor egyik ember a másikhoz. Lehetséges e világban ehhez mindenről lemondani?
Hit, vallás, vigasz
Az Istenhez vezető út kiindulópontja, alapfeltétele nem a hit, hanem az ateizmus. A tudatosan ateista világlátás, életvitel legmélyén, a végső kiánrándultságból és gyökértelenségből nincs más kiút, csak az isteni Vigasz. A feltétel nélküli, kapott, vallásos hit szükségképpen evilági, léttel bíró lénnyé zülleszti Istent. Vagyis aki vallásos, az nem hisz Istenben.
A költőről…
A költőnek óvatosan kell bánnia a filozófiával, ha nem akarja a varázslat burkát szétfeszíteni, megszüntetve ezzel magát a varázslatot.
A történelemről…
A történelem mint archívum csupán a felhalmozott eszközökben tart a létezés hullámverésével; a történelmi tapasztalat archívuma megmarad archívumnak, kevesek által látogatott múzeumnak, így ez a hullám halál és halál között úgy duzzad folyton-folyvást, hogy elfeledkezik minden partokról, és arról, hogy hullám.
A művész tragédiája
A művész tragédiája, hogy csak pillanatokra tűnik fel előtte a bizonyosság. S amikor ez semmivé foszlik, újra keresni kezdi. Szenved a hiányától, mert ismeri a benne való feloldódást, megnyugvást. A bizonyosság sohasem akkor tárul fel előtte, amikor épp alkot. Tökéletes műalkotás nincs, mert nem lehet.
A hitről való tudomásod
Akiben hinni akarsz, az nem létezik. Akiben hinni lehet, az nem közelíthető meg szándék által. Ha hiszel, már azelőtt hiszel, hogy hitedről egyáltalán tudomásod volna.
Ellentétes mozgás
A végessel a végtelent. A formával a tartalmat. A semmivel a mindenséget.
Tudós és művész
A tudós az, aki mindent tud a mindenség egy részéről. E részről való tudását azonban nem tudja elhelyezni az egészben. A művész az, aki semmit sem tud teljes bizonyossággal, de akinek egyedül van látása a mindenségre. E két ember lényegileg különbözik egymástól. Senki sem lehet egyszerre tudós és művész.
A valóságról…
A valóság véletlenek és szükségszerűségek bizonytalan keveréke. Ily módon fogalmak, absztrakt elvonatkoztatások által nem ragadható meg. Minden fogalom szükségképp séma. Ha azt mondod: "Fogalmam sincs" - nem is jársz messze az igazságtól.
A gondolkodásról…
Gondolatainkat, egész gondolkodásunkat valamilyen formába öntjük, ám így - a forma lényegéből következően - egyben korlátok közé is szorítjuk. Ez a formába öntés elengedhetetlen - gondolkodásunk tehát szükségszerűen korlátolt.