Szívem évszázados klastromából szabadított ki Kegyed,
mondtam is magamnak: e nőt feleségül rögvest vegyed,
szalonnázásidat feledd s már holnaptól az ő főztjeit egyed.
Nász lőn és tegeződés – eltő sok év. Kezed, mondok, tegyed
szívedre, ne hazudj, mert mindent elárul ideges ujjbegyed
izzadása. Zokon ne vedd, de én fizettem plasztik, új begyed,
s bizony nehéz viselni, hogy fejed más urak vállaira tegyed.
Ó de én, nyomorult ripők, mindent elhívő szánalmas egyed
csak esdeklettem, hogy bűvkörödet aurámból ki ne vegyed,
de vége, vége!, felém többé már nem gyakorlod kegyed.