A kritikátlan koporsómaratont megkerülendő nem kívánok senkinek boldog új évet. Boldog óévet kívánok helyette, tehát hogy legyen az elmúlt év meggondolva, belül lejátszva, át- és újraértelmezve, a megfelelő konzekvenciák levonva, és a végén legyen úgy elrakva, mint a szilvalekvár. Amit aztán jó levenni a polcról 1-2 év múlva is, és azt mondani: Hmm, igen, hát igen, az is látod, milyen jó volt!
Legyen mondjuk ez megfontolva:
“Érzékeid egészen elragadták
a múlt nyárból a rózsákat? Felednéd:
a tiszta hajnal-órák nyugodalmát,
könnyű lépted s a pókbeszőtte mezsgyét?
Roskadj magadba, rázd fel, létre kel még
a drága kedv: beléd, lényedbe halt át.
S ha fennakadnál bármi veszteségen,
örülj, hogy újrakezded majd egészen.”
/R. M. Rilke: Télies stanzák – részlet/