Október volt, amikor megszületett. Az anyjának épp csak annyija volt, hogy őt és saját magát betakarhatta; de a kényelmetlen és igénytelen fekhely és a kőrisfa ágai közt átsüvöltő szél sem volt elég hozzá, hogy kettejük közül a meleget kiseperje. A viskó, ez a minden szelídséget nélkülöző tákolmány most olyan messzire esett a férfitól, hogy mire visszajött azon az estén egy újabb, a munkakeresés reménytelenségét az arcába csapó nap után, elhatározását immár megmásíthatatlanul szilárddá tette. Nem lehetett tudni, hogy könny vagy esőcsepp-e az, ami az arcán akkor végigfolyt. Harmadnapja ismerkedett már a levegővel és a viskótető ócska deszkáival a csöppség: anyjának bal oldala, piciny lábaihoz gyöngéden támaszkodó bal combja és egy ölelő kéz volt neki az egész világ. A két test úgy olvadt egyetlen eleven formába, hogy azt sem kitalálni, sem elmondani nem lehet. Az anyának mintha új szerve nőtt volna a szíve táján. A férfi, az apa ezeréves fejével belépett az ajtón, és úgy közeledett a szegényes alomhoz, ahogy egy kő, egy kődarab zuhan. Nem volt mit enni. Az anyából épp csak egy pillanatra szállt ki a meleg, az édeskés illatú, apró kezecskéivel ügyetlenül babráló csecsemő már nem volt ott. Kiszakadt az egyetlen rendből, amelyben minden mindennel illeszkedik és pontosan fedik egymást. Most a bal oldalán nagyobb hideg támadt, mint a másikon, amiről félrecsúszott vékonyka rongya. A hallgatag, mogorva férfi aztán fát vágott egész életén át, kis pénzért. Kapott innen-onnan deszkákat és szőnyeget, ácsolt széket, asztalt, és nemzett még nyolc gyermeket. Tudta az anya, hogy az ezeréves kőfejet dac, bánat és nyomorúság tömörítette olyan távolivá, és hogy e kemény maszk alatt minden csupa puhaság, de azt az egyet nem feledhette. Négy pajkos, csintalan szempár és négy szép, hosszú, szalaggal kötött hajzat se volt elég, hogy a bal oldalán tátongó nagy sebet begyógyítsa. Egy egész erdő minden fája a nagy öntöttvas kályhában eltüzelve se volt elég, hogy bal oldalából a hideget kiolvassza. Így, egyre fázva, nyitott sebbel és a nappalba és éjszakába kitátongó szívvel élte le életét. Hogy minden hideg.